PROLÓGUS
( Petrás J.-Szijártó Zs.-Bäck Z.)

Mint a kiszáradt föld, mely esőért ásít,
Szomját vérrel oltja, ki szabadságra áhít.
Az első ágyúszóra madarak rebbennek
Magasra fel, neki az égi végtelennek.
A második hangjától remegnek a falak,
Évszázados kövek egymásra omlanak.
A harmadik ágyúszó győzelmünk hirdeti,
Dicsőség Istennek, ki kardunkat vezeti.
De nem elég kivívni a szabadság szent jogát,
Azt meg is kell tartani minden bajon, vészen át.
Ha úgy tetszik, a vert had ma előlünk megfutott,
De az ördög nem alszik, testvéreim,
Tartsuk szárazon a puskaport!

Kiséret:
E G D A
G A H H

TARTSUK SZÁRAZON A PUSKAPORT
( Petrás J.-Szijártó Zs.-Back Z.)

Ólmos fehér pára ül a parti fákra,
A vízen halkan siklik egy magyar harci gálya.
Hűvös még a hajnal, hideg volt az éj,
Csontig hatol át a fagyos al-dunai szél.
De lenn a végeken, még él a félelem!
Segítségre vár a déli őrhatár.

Tartsuk szárazon a puskaport!
Ha bárki Szent Hazánk földjére ront!  
Testük tépje szét ágyúgolyó!
Lelkük nyelje el a nagy folyó!
La-la lalala! Húzz! Evezz!
La-la lalala! Csak húzz! Evezz!
La-la lalala! Húzz! Evezz!
La-la lalala!

Az elrongyolt vitorla a szelet még befogja,
Komor hegyek között visz tovább a hajó útja.
A nap eltűnt az égről, ránk köszönt az est,
A szürkületben kísértetek éhes szeme les.
A zátonyok között, leszáll a sűrű köd.
Egy bor még körbejár, s a levegő megáll.

Wamp:
E  C  G  D     E  C  D  E

Verze:
E  E  C  G/D    
E  E  C  G/D    
C  C  E  E        
C  C  H  H/D     

Refrén:
E  G  D  E/E/D   
C  G  D  E/E/D   
C  G  D  E/E/D   
C  G  D  D         

Szóló: 
E  E  E  E     E  E  H  H
E  E  H  H     E  E  H  H  G  G H  H

EGY GÚNYÁM, EGY CSIZMÁM
( Petrás J.-Szijártó Zs.-Bäck Z-Bene B.)

Kedvemet nem szegi semmi a világon,
Üveges táncomat három napig járom.
Fejemet nem döntöm a búnak ölébe,
Inkább adom magam lányok örömére.

Egy gúnyám, egy csizmám, mégis gazdag vagyok,
Mert bíz én magamnak, magam parancsolok,
Hegyeken, völgyeken keresztül kószálok,
Ott ahol megállok, szerencsét próbálok.

Van nékem, ami kell, Isten úgy intézte,
A szegény ember is az Ő teremtménye.
Keresztről leköszön a megváltó Krisztus,
Neki sincs semmije, szegény, mint egy koldus.

Wamp:
H    F#    G/A    H
H    F#    G/A    H

Verze:
H    F#    G   D    
H    F#    G/A    H
H    F#    G   D    
H    F#    G/A    H
H    

Refrén:
D  A  G/G/F#/E  D/A
D  A  G/G/F#/E  D

KISARJADT VÉR
( Petrás J.-Szijártó Zs.-Back Z. )

Kezdetben olyanok voltunk mi is, mint a tündérek,
Akik a szárnyaikat próbálgatva repkednek,
És nem figyeltünk másra, csak a pillanat szavára,
A tiltott gyümölcs ízével a szánkban.

Aztán úgy csináltunk mi is, mintha felnőnénk,
És tollainkat elhullattuk apránként,
De örültünk a mának, és elhittük egymásnak,
Hogy a bátrak csakis a jó oldalon állnak.

Ha már összesodort minket a szél,
Itt a világ nagy küzdőterén,
Akkor mutassuk meg, mennyit ér,
A belőlünk kisarjadt vér.

Már kutattuk az élet összes rejtélyét,
Felfedeztük mindenütt Isten kezét.
És láttuk, hogy a válasz, csak egy újabb kérdést támaszt,
Hívőt és hitetlent kettéválaszt.

Aztán kifordult négy sarkából szép lassan a föld,
A gonoszság a szemünk előtt testet ölt,
Majd elborult az ég, és már semmi sem az, mint rég,
A szárnyainkat újra visszavennénk.

Wamp:
G  G  D#  B/D  

Verze:
G  G  C  D
G  G  C  D
D#   D#  G  G
D#   D   G  G

Refrén:
B  B  D  D
G  G  D  F
B  B  D  D
G  G  D  D
Szóló: 
A  B  A  B
A  B   A/B/C/D 
G  D#  F  D          
G  D#  F  D          

VISSZAVÁR HAZÁD
( Petrás J.-Szijártó Zs.-Back Z. )

Lehet könnyebb kint az élet, mint itthon,
Elvakít sok pompa, csillogás,
De többet ér száz csillogó varázsnál,
Egy tűzből kipattant apró parázs.

A madarak már mind-mind visszatértek,
Új tavasz köszönt a tél után.
Az esték itt még olyanok, mint régen,
Árokpartján tücsök muzsikál.

Visszavár hazád, és mindent megbocsát.
Karjába zárja, rég elkóborolt fiát.
A széllel küldi el az otthon illatát,
A fenyvesek dalát, a folyók zúgását.

Még a sírokhoz az öregek kijárnak,
De őhozzájuk ki fog járni majd?
Friss virág helyett a gaz terem csak,
Hol elfeledve csontok porlanak.

Ahová az Isten megteremtett,
Az a földdarab lesz otthonod.
Oda kell, hogy egyszer visszatérjél,
Nincs szíved, ha végleg elhagyod.

Verze:
C  C  D#  D#
G#  G#  C  C
C  C  D#  D#
G#  G# G  G

Refrén:
C  D#  G#  G
C  D#  F  G
C  D#  G#  G
G#  C  D#  G#
F  F  G  G

Szóló 1:
C   G   D#   G#/G
C   D#  G# D#  
G   C   G   C 
Szóló 2:
G#  G#  D#  D#  
G#  G# G   G

PALÓCOK
( Petrás J.-Szijártó Zs.-Bäck Z.)


Hegyek lábát sebes patak hűvös vize mossa,
És a fák koronája a kék eget súrolja,
Frissen meszelt, fatornácos, apró házak bújnak,
Ott ahol vége szakad már a kanyargós útnak.

Ezt a csodás vidéket egy furfangos nép lakja,
Kint dolgozik a földeken az apraja nagyja,
Van itt szép lány, van szép asszony, de jól kell vigyázni,
Itt látni még boszorkányt is seprűnyélen szállni.

A palócok jó emberek,
Ha kötözködsz, fejbe vernek.
De az igaz barát szavát,
Isszák, mint a Mátra borát.
Hogy ha baj van, összefognak,
Hogy ha nincs baj, mulatoznak,
Az Isten is elmerengett,
Ennyi betyárt hogy teremtett.
Hej-hej hopp!
Jó palócok.
Hej-hej hopp!
A jó palócok.

Én egy palóc legény vagyok, asztalokat borogatok!
Én meg palóc leány vagyok, potyolóval simogatok!
Minden palóc legény bátor, nem ijed meg árnyékától!
Minden palóc leány jámbor, tüzet csihol a torkából!

Itt a népek vasárnap még a templomba járnak,
Ahol a papok a misén buzgón prédikálnak.
Megtudják, hogy csak egy fokkal jobbak az ördögnél,
S egy napon majd el kell számolni a teremtőnél.

Hazamennek, sütnek - főznek, roskadnak a tálak,
Krumplis tócsni illatától összefut a nyálad.
Irigyli a világ, hogy a palóc hogy tud élni,
A csavaros észjárásuk csak az Isten érti.

Wamp:
F  F  B  B  
C  C  F  F  
         
Verze:                   Refrén:
F  B  C  F            F  F  C  F
F  B  C  F            B  B  C  F
F  B  C  F            G  G  C  C
F  B  C  F            G  G  C  C
                          F  F  C  F
                          F  F  C  F

AMÍG CSAK EGY MAGYAR ÉL!
(Petrás J.-Szijártó Zs.- Bäck Z -Jakó László)

Az alkonyat pirosra festi a felleget,
Aranyló fürtjei bíborrá válnak.
Lángjától felizzik, s haraggá gerjed,
Minden magyarban, az elfojtott bánat.
Évszázadok kínja egyszerre fellobban,
Parázsa nem hunyt ki, most újra él,
Felperzselt mezőn is új élet sarjad,
Szép tavasz illatát hordja a szél.
Amíg csak egy magyar él!

Míg az éjjeli szellő a felhőket hajtja,
A hajnal már tomboló vihart lehel,
S korbácsok ütötte sebeit, gyógyítva,
Szívében lángorkán bosszút nevel.
Gyötrelmes szenvedés színültig csordult,
S ki eddig sarcolta, reszketve fél.
Rablánc és koldusbot eltűnik, széthull,
Piros-fehér-zöldben táncol a szél.
Amíg csak egy magyar él!

Nemzetünk százéves álmából riasztja,
A felajzott, dühödten lüktető szív.
Az egyik kezével gyermekét  szorítja,   
Másikkal, lángoló szablyával vív.
Idegen rablóhad nézd, ahogy megvirrad,         
Nekünk az ébredés, nektek a vég.
Üvöltő harci zaj után csak csend marad,
Ármányos pénz többé semmit sem ér.
Amíg csak egy magyar él!

Verze:
D  D C D
D  D  F  A
D  D  C  D
D  D  C  D

Refrén:
B  B  C  D
B  B  C  F
B  B  C  D
F  F  C  D
D  D C  D

Szóló: 
D  D C  D 
D  D C  D
B  C D/C D

CSÍNOM PALKÓ
( Tradicionális )

Csínom Palkó, Csínom Jankó,
Csontos kalabérom.
Szép selymes lódingom,
Dali pár pisztolyom.
Nosza, rajta jó katonák,
Igyunk egészséggel!
Menjen táncba ki-ki köztünk
Az ő jegyesével.

Ne bánkódjék senki köztünk,
Menjünk az Alföldre!
Megrontatik kezünk által
Az labanc ereje.
Szabad nékünk, jó katonák,
Tisza-Duna közi,
Labancságnak, mert nincs sehult
Ottan semmi közi.

Nosza! Most is űzzük-vágjuk,
Mint ellenségünköt,
Mutassuk meg nemzetünknek,
Jó vitézségünköt!
Az labancság takarodjék
Nemes országunkból,
Hogy végtire szalagszíjat
Ne vágjunk hátukból!

BALOGH ÁDÁM NÓTÁJA
( Tradicionális )

Török bársony süvegem,
Most élem gyöngyéletem.
Balogh Ádám a nevem,
ha vitéz vagy, jer velem.
Fakó lovam a Murza,
Lajta vizét átússza,
Bécs alját, ha nyargalja,
Császár azt megsiratja.

Zsindeles hí, eszterház,    
Ég a kunyhó, ég a ház,
Nem is egy ház, háromszáz,
Mert a kuruc ott tanyáz.
Sándor Ferkó sógorom,
Addsz ide a jó borom!
Harc után, ha szomjazom,
Az áldomást megiszom.

Verze: Csínom Palkó
D  G  A  D
D  G  A  D
F  C  F  A
D  A  A  D

Wamp: Apor Lázár tánca
D/A/D/A
F  C  F  C
F  C  F/C  F
F  F  F  C
F  C  F/C  F

Verze: Balogh Ádám nótája
D  A  D
F  C  F
F  C  A
D  A  D

A BÁNAT KOVÁCSA
( Petrás J..-Szijártó Zs.- Bäck Z. - Egedy P. – Jantyik J.)

Ha a bánat arany lenne,
Gazdag ember lennék,
Pénzzé tenném valamennyit,
Árán mosolyt vennék.

Ingyen adnám a magyarnak,
Legyen boldog újra,
Csak ne hulljon több magyar könny,
Veszendőn a porba!

De a bánat acél penge,
Sorsom a kovácsa,
Keserűség vas üllőjén,
Fröccsen a szikrája.

Ha tüzet gyújt ez a szikra,
Lángba borít mindent,
Égbenyúló szent máglyája,    
Szabadságot hirdet.

Verze:
D  B  C  F/A
D  B  C  F/Fmaj
G  D  G  D
G  D  F/C  D
F/C  D  D

Vamp:
D  G  C  F/A
D  G  C  F/A
A

TESTÜNK FESZÜLŐ ÍJ
( Petrás J.-Szijártó Zs.-Bäck Z.)

Vékony a palló, keskeny az út,
Izzad a jelen, véres a múlt.
Gyűlnek a kövek, épül a sánc,
Indul a haláltánc!

Bújik a gyáva a sorsa elől,
Lendül a kar, lesújt az ököl.
Lángol a föld, és megfagy az ég,
Vesszen az ellenség!

Ha nem fog a kard, és fényben ragyogsz,
Tudd, már az Úr mezején lovagolsz.
Eljön a hajnal az éjjel után,
S egy holló keringve száll.

Áldom az Istent, hogy itt lehetek,
Hogy egy lehetek közületek.
Rövid az élet, hosszú a sír,
A testünk feszülő íj.

Vamp:
A  C  G  A
A  C  G/E  A
A  C  G  D
A  C  G/E  A

Verze:
A  C  G  D
A  C  G  D  
D

Refrén:
A  F  C  E
F  C  E  A
A  F  C  E
F  C  E  A
E  A  E  E

Szóló:
A  C  G  A
A  C  G/E  A

CSILLAGOK, CSILLAGOK
( Népdal )

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok.
Mutassatok utat a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.

Istenem, Istenem, édes jó Istenem,
Mikor lesz énnekem szép, szabad életem?
Akkor lesz énnékem szép, szabad életem,
Mikor a babámat kedvemre ölelem.

Verze:
Am  C  Dm  Em  Am  Am
Am  G  F  G  C  C 
Am  G  F  G  Am  C
F  C  Dm  Em  Am  Am