A HAZA MINDEN ELŐTT
(Zene: Petrás J.- Szijártó Zs. / Szöveg: Petrás J.)
 
„Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen. Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték. Hóhérpallost a futó rabszolgahadnak! Addig nem fog győzni a szabadság ügye, Amíg a magyar nemzet saját áruló korcsivadékának hulláiból olyan hegyet nem rak, Mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját fia le nem nyakazza!” (Jókai Mór)

Háromszínű zászlóm kibontom,
Vérem alatta bátran kiontom,
Láncra vert rab hazám.

Széttárom sebzett két karom,
Életem egykönnyen nem adom,
Törhetnek bárhonnan rám.

Ha elhagy is minden remény,
Akkor sem változhat vízzé a vér.
Legyek inkább üldözött,
Mint áruló latrok között.
A haza minden előtt!

Vessen a sors bárhova, 
Nem koptat idő vasfoga,
Dacolva megyek tovább.

Szememben nincs félelem,
Tudom, hogy kell leküzdenem,
Hitem sziklaszilárd.

 

Eleje:
D C B A
Vamp:
D B F C
D B F C
Verze:
D D D C
D D D C
B B A A
D D D C
D D D C
D D D C
B B A A
D D D D
Refrén:
B B F F
A A D D/C
B B F F
A A D D
C C  A  / szün.

 

 

MAGYAR ÉNEK
Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben /részlet/ (Zene:Petrás J.- Back Z. / Szöveg: Sajó S.)
 
Mint egykor Erdély meghajszolt határán,
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszkető ölén.
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kikaparom a földből a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat,
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És meg fúvóm majd hitem harsonáit,
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

 

h/e/fisz
E H E E
G D G G
A E D D
G D E E

 

TESTVÉRDAL
(Zene:Petrás J.- Back Z. / Szöveg: Petrás J.)
 
Búsul ez a hon,
Vesszen Trianon!
Mindent vissza! Csak azt mondom.
Járunk te meg én,
Egyszer Besztercén,
Ünneplőben, magyar testvér.
Zászlónk leng a város főterén,
Virágszőnyeg az utca kövén.
Járunk te meg én,
Egyszer Besztercén,
Úgy, mint régen, magyar testvér.

A szó nem kenyerem,
Itt a tenyerem,
Csapj bele bátran, jó fivérem.
Kettő több mint egy,
S van még ezeregy,
Elszánt legény a vidéken.
Bocskorszíjra magyar csizma lép,
Isten hozottal köszönt a nép.
Kettő több mint egy,
S terem még ezeregy,
Elszánt legény e szép vidéken.

 

Vamp:
H E D A
H E Fisz H
Vereze-refrén:
H E D A
H E Fisz H
H E D A
H D A D
H H E E
A A  d/d/d/e/fisz/e/a/cisz
H E D A
H E Fisz H
Szóló:
G G A D
D D G G
G D A D
E E/G A  A/D
H E Cisz G
D D A D
G A D D
D A D/Cisz
Hunyadi László szóló :
F#   G   G#   H   A   G   F#   E   D   C#   D   E 
H   A   G   F#   E   E   D   C#   C#   A   G   F#
F#   G   G#   H   A   G   F#   E   D   C#   D   H
H   C#   D   D   E   H   A   A   D   F#   E   D

B   H   H   E   F#   H   H   H   D#   E  F#   G
G#   A   A   E   F#   A   A   A   A   D   E   F#
F#   G   G#   H   A   G#   F#   E   D   C#   D   DH   C#   D   F#   D   G   F#   F#   E   F#   E   D

 

HAJDÚK
(Zene: Petrás J. – Szijártó Zs. – Back Z. / Szöveg: Petrás J. – Létai M.)
 
Ahol a végtelen Alföldre ráborul az éj,
Ahol perzsel a nyár és fagyos a tél,
Ott, a nagy magyar rónába bele ordítok,
Jól nézzetek meg! Hajdú vagyok!

Budától Bécsig rettegték nevem, 
Nem hagytam hátra testvérem, fegyverem,
Dózsa György húsával etettetek,
De hajdú vagyok, nem törtök meg!

Bátyám a vihar, húgom a szél,
A pusztában őseim lelke zenél,
S a vérrel áztatott évszázadok,
Velem üvöltik: hajdú vagyok!

Taposta földem Habsburg és török,
Farkasként éltem a farkasok között,
Vasláncra verni egy sem tudott,
Hajdú vagyok! Szabad vagyok!

Csizmáját nem törli senki belém,
Megvédem mindazt, mi joggal enyém,
Kezemben Bocskai-zászló lobog,
Hajdú vagyok! Nem alkuszok!

 

vamp:
D D G G
B C D D
Verze:
D D D D
D D D D
F F F F
G G A A
D D D D
D D D D
D D D D
F F F F
G G A A
D D C A

Refr.:
D F B A
D F B A
D C B F
B G A D/C

 

EGY RÓZSASZÁL SZEBBEN BESZÉL
(Zene: Kacsóh Pongrácz / Szöveg: Heltai Jenő)
 
Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél,
Nem tud az írni, aki küldte, és aki küldte már nem él.
Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál,
Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.

Az ő porából e virág nőtt, életre kelt a néma rög.
Meghalt a lány, de él hűsége, és él szerelme, mely örök.
Átragyog az a bús koporsó, a sírgödörből is kiszáll:
az ő emléke ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.

Egy rózsaszál, ezt hoztam én, benne az ő szerelme ég,
Így tud a hűséges szerelmes a síron túlról szeretni még.
Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál,
De él szerelme, ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.

 

 Vamp:
F C F C
Verze:
4/4 C  szün szün szün
4/4 F  F  F  F
4/4 C  C  C  C
4/4 Desz Desz Asz Asz
4/4 B  B  Asz  Asz
2/4 C/B/Asz/G
4/4 F  F  Esz  Esz 
4/4 Desz  Desz  Asz  G
4/4 F  F  B  B 
4/4 C  C  F  F
2/4 F  F
4/4 Asz  Asz  Desz  Desz 
4/4 Esz  Esz  Asz  Asz
4/4 G  G  C  C 
4/4 G  G  C  C 
2/4 C/B/Asz/G
4/4 F  F  Esz Esz 
4/4 Desz  Desz  Asz  G
4/4 F  F  B B 
4/4 C  C  F F
2/4 F  F

 

HONVÉD INDULÓ
(Zene:Petrás J.- Back Z. / Szöveg: Petrás J.)
 
Virágos erkély,
Ahol nevettél,
Ahonnan kis kezeddel nekem integettél,
Egy csókot dobtam,
Mikor indultam,
S a bajtársakkal együtt így daloltam.

A honvéd bátor, senkitől se fél!
Egy magyar honvéd százzal is felér!
A honvéd minden golyó elől kitér!
Ne sírj! Ne félj!
A honvéd visszatér!
Bal, jobb! Bal, jobb! Bal, jobb!

Lehetsz ma távol,
A szép hazától,
Lehetsz földön, lehetsz égen, lehetsz bárhol,
Míg szíved dobban,
Ott állsz a sorban,
És csak társaidra számíthatsz a bajban.

Harcok zajába’,
Gondolj a lányra,
Gondolj a lányra, aki párját haza várja,
És mint a fecske,
Egy nyári este,
Beszállsz az ablakán szívét keresve.

 

Verze:
G C F B/ D
G C D G

Refrén:
F B D G
Disz B  D/D/DDDD

 

 

REND A LELKE MINDENNEK
(Zene: Petrás J.- Szijártó Zs. / Szöveg: Petrás J.)
 
Szegény embert még az ág is húzza,
Inába szállt a bátorsága.
Túl nagy fába vágta a fejszéjét,
Itt már nem babra megy a játék.

De rossz pénz nem vész el,
A jó munkához idő kell.
Lassú víz partot mos,
Más kárán tanul az okos.

Ami nem megy, nem kell erőltetni,
De egyik fülén be, másikon ki.
Eltalálta szarva közt a tőgyét,
Pedig tudjuk: jobb a békesség.

Kölcsön kenyér visszajár,
Mindig kettőn áll a vásár.
S ki mint vet, úgy arat,
Késő bánat ebgondolat.

Ebül szerzett vagyon ebül vész el,
Tehát többet ésszel, mint erővel.
Aki sokat markol, keveset fog,
Nyugtával dicsérjed a napot.

Sok lúd disznót győz,
A szegény ember vízzel főz.
Ami késik, nem múlik,
Nem nőnek a fák az égig.

 

Eleje:
D G A D
D G A D
Vamp:
H D Fisz H
H D Fisz H
H D Fisz H
H D Fisz H
vereze:
D A D A
G G D D
D A D A
G A D D
Refrén:
G D A D
G D A D
G D A D
G D A D
Szóló:
D D G G
A A D D
D D G G
A A D D
G D A D
G D A D
G D A D

G D A D

 

GYERMEKÁLDÁS
(Lovász A. ötlete alapján Zene: Petrás J.- Szijártó Zs. / Szöveg: Petrás J.)

Én Uram, csak arra kérlek,
Vigyél hírt a kétkedőknek,
Ne apadjon ki a forrás,
Add, hogy legyen gyermekáldás.

Szülessenek ezer számra,
Mesés szép Magyarországra,
Mint tavaszi vadvirágok,
Honfiak és honleányok.

Legszebb magyar ellenállás,
A bőséges gyermekáldás,
Engedd, hogy megszülessen,
S tenyerén hordja az Isten.

Egy szülessen kora reggel,
Jókedvűen nevessen fel,
Pillantása csillag fénye,
Igazmondók ősi vére.

Szülessen egy délidőben,
Fürödjön meg nap tüzében,
Szomját anyja teje oltsa,
Ez legyen ma minden gondja.

Egy szülessen forgószélben,
Kéklő égboltú estében,
Erős legyen, mint a bivaly,
Viaskodjon vágyaival.

Szülessen egy holdvilágnál,
Fehér legyen, mint a márvány,
Foggal jöjjön e világra,
Táltosoknak unokája.

 

 

 Verze:
G B Esz B
Esz B D G
Refrén:
B F Esz B
Esz F B D
G D Esz B
Esz F B D
D D D D

KURUC – LABANC
(Zene:Petrás J.- Back Z. / Szöveg: Petrás J.)

Kuruc, labanc, bajszot akaszt,
Ölre fognak menni.
Előbújik a réz fokos,
Igazságot tenni. 
Üsd, vágd, kuruc, ahol éred,
Egy porcikáját se kíméljed.
Fussál, labanc, amíg lehet,
Nem kérünk belőled!

Jó dolgában a gaz labanc,
Rátör a tanyákra,
Nem tudja az isten barma,
Hogy vasvilla várja.

Sej-haj, gazda, ne kíméljed,
Szúrjad, vágjad, ahol éred.
Fussál, labanc, amíg lehet,
Nem kérünk belőled!

Bakony-menti csárda ajtót,
A labanc berúgja.
A szép csaplárosné helyett,
Morcos betyár várja.

Sej-haj, betyár, ne kíméljed,
Üssed, vágjad, ahol éred.
Fussál, labanc, amíg lehet,
Nem kérünk belőled!

 

 

Eleje:
A A C/H/A
Vamp:
A C G E
A C G E
Verze:
A F E/C/H  A
A F E/C/H  A
Refrén:
F C/E  A F/E
A F E/C/H  A

 

MÁRCIUSI PEST
/ Mansfeld Péter utolsó órája / (Zene: Petrás J.- Szijártó Zs. / Szöveg: Petrás J.)
 
Lóg az eső lába, szomorú ma Pest,
A március a falra jelszavakat fest.
Halkan sír a börtön mélyén egy fegyenc,
Most múlt el tizennyolc, s nem lesz tizenkilenc.

Nyikorog a zárka rozsdás ajtaja,
Itt az idő pajtás, ütött az óra.
Szakáll sem pelyhedzik fiatal állán,
Ott áll mégis büszkén, daccal az arcán.

Még egyszer kinézett a rácsos ablakán,
Látta, hogy egy felhő gyorsan tovaszáll.
Várjatok meg, felhők, mindjárt ott leszek,
Csak a bitófáig pár lépést teszek.

Lóg az eső lába, szomorú ma Pest,
Elválik egymástól lélek és a test.
Az utolsó szó jogán felkiáltotta,
Éljen Magyarország! Éljen a haza!

 

 Vamp:
C H A  E/Fisz  E/Fisz
Verze:
H G D Fisz
H G D Fisz
Refrén:
G H G H
G D Fisz Fisz
Szóló:
H E A D
G C Fisz H

 

ZENG AZ ERDŐ, ZÚG A TÁJ
(Zene:Petrás J.- Back Z. / Szöveg: Petrás J.)
 
Zeng az erdő, zúg a táj,
Hírünk rég előttünk jár.
Konduljatok, harangok,
Itt vannak a magyarok!

Hegyre föl, és völgybe le,
Hej! Kaland egész élete.
Mint a madár, szabadok,
Így élnek a magyarok.

Szépen fordul, hetykén jár,
Sarkantyú peng csizmáján.
Nagy porfelhő kavarog,
Ha táncolnak a magyarok.

Egy kis kovász, liszt meg só,
Nyársra húzott fél disznó,
Szál az ének, szól a dob,
Vígadnak a magyarok.

Nem mozdul se fű, se ág,
Elszenderül a világ.
Szép csendesen járjatok,
Míg alszanak a magyarok.

Vigyázzatok, tolvajok!
Mert felkelnek a magyarok!

 

 Vamp:
F F F F
C C F F
F F F F
G G D D
Verze:
D D F F
B B F F
C C F F
G G D D
Szóló:
D C D C
D C D D

A KIVÉREZTETETT
Magyarosi Árpád emlékére, akit megkínoztak, majd kivégeztek 2009-ben Bolíviában. (Zene: Petrás J. – Szijártó Zs. / Szöveg: Magyarosi Árpád )
 
Halk dallam süvít el fülem mellett,
Állok egy kopár hegyen.
Most még csend lakozik mindenütt,
De majd jönni fog az idegen.

Jönni fog csörtetve, zakatolva,
S pogány módra meggyalázza hegyem.
Az én hegyem. Érted?
Melyet Isten adott nekem!

Könny csordul ki rémült szememből,
Térdem koppan a hegyen.
Mit tegyek? Mitévő legyek,
Hogy minden kavics itt maradjon nekem!

Hangosabban süvít fülembe a dallam,
Porral s homokkal telik meg szemem,
Fél minden itt, s fáj már nékik is,
Ugyanúgy, mint ahogy nekem!

Hallom, egyre csak hallom,
Közeledik az idegen.
Óh Istenem, ha el is jön a vég,

Nem hagyom, hogy bántsák a hegyem!

Verze:
E D C D
E D C D
E D C D
C D E E
Refrén:
G D A E
G D A E
G D A E
G D A A