EGYENES GERINCCEL
Petrás J. – Bäck Z.- Szíjártó Zs

Csak egyenes gerinccel érdemes élni,
Felemelt fejjel mindig előre nézni,
Akkor erős a test, és erős a lélek,
Ha szavak mellett a tettek is beszélnek,

Meg kell tanulni végre, meg kell tanulni:
Istenben hinni, barátban bízni,
Családért élni, Hazáért halni,
Utolsó vérig, küzdeni végig,
Meg kell tanulni!

Csak egyenes gerinccel érdemes élni,
Tenni a dolgunk, menni-menni és tenni!
Felállni mindenből újra meg újra,
Nem hozni szégyent saját magunkra.

Csak egyenes gerinccel érdemes élni,
A nemzet keresztjét együtt cipelni,
Támasz lenni a bajban is egymásnak,

És vállalni, ha ezért mások gyaláznak.

 




Wamp:
D F  G  B
D F  G  G

Verze:
D D  B C
D D  B C
D D  B C
D D  B C
B A

Refrén:
D F  G  B
D F  G  G

Szóló:
B D  B D 
B D  B A

 

 

 

KIS FEHÉR VIRÁGOK
Petrás J – Bäck Z. – Szíjártó Zs.

Egy hófehér köpeny, 
Angyalként libben.
A kórtermek között,
Átsuhan csendben.

Leül az ágyakhoz,
Teát és gyógyszert oszt.
Mosolya mindent
Bearanyoz.

Kis fehér virágok gyógyítsatok!
Köszönöm nektek, hogy még itt vagyok.
S míg egymást váltja a Nap és a Hold,
Ti csak virágok gyógyítsatok!       

Nem számít ki beteg,
Ő egyformán szeret.
Születünk, s elmúlunk,
A világ így kerek.

Hangjával simogat,
Bíztat és megnyugtat.
S enyhítené
A fájdalmakat.

 





Verze:
A  D G C
F  A  E  A
A  D G C
F  A  E  A

A  A A  

Refrén:
A D E A
A D E A
F C D E
A D E A
E

Szóló:
A A F E
A A F E
A A C C
D D E E

 

 

ÜSSED-ÜSSED BOTOCSKÁM
Petrás J – Bäck Z. – Szíjártó Zs.

Magyar vagyok, nemhiába,
Szültek engem e világra.
Szerettek, vagy nem szerettek,
Nagy dolgokra teremtettek.

Kitől féljek? Mitől féljek?
Féljen az, kiben nincs lélek.
Világ tetejére állok,  
Akárkivel szembeszállok.

Ha a  szép szó nem használ.
Üssed-üssed botocskám!
A furkósbot táncot jár.
Üssed-üssed botocskám!
Akkor jó, ha duplán fáj.    
Üssed-üssed botocskám!
Üssed-vágjad, meg ne állj.  
Üssed-üssed botocskám!

Két szememben égő fáklyák,
Múltat, jelent, s jövőt látják.
Mindig voltam, mindig leszek,
Minden reggel útra kelek.  

Hétmérföldes csizmám talpát,
Öreg, vén sziklák koptatják.
Bizony Isten rosszul teszi,
Aki utam keresztezi.

 





Wamp:
E E C C

Verze:
E E C G
E E C G
H E C G
H E G H
H/ C / D /D#

Refrén:
E G D A
E G D A

Szóló:
E C E C
E C E D

 

 

FÉRFIKÖNNYEK
Petrás J.- Bäck Z.

Az apák könnye: forró láva,
A kitörni vágyó szív vulkánja,
A torkát marja, de mélyre ássa,
Magába fojtja, hogy senki ne lássa.

A fiúk könnye: gyöngyök fürtje,
Az első nagy csalódás íze,
Záporoznak, mint eső a földre,  
S elnyeli őket a szerelem völgye.

Egyszer keserű, egyszer édes,
Egyetlen könnycsepp is beszédes,
Kívül szigorú, de belül szenved,
Fájnak a lelkén ejtett sebek.

A nagyapák könnye: titkok könyve,
Öröm és bánat sokszor írt bele.
Lakattal zárja, őrzi a szeme,      
Rejtélyes lapjait Ő sírta tele.

 





Wamp:
D C B F

Verze:
D B F C
A
Refrén:
A/C
D F C B

Szóló:
D F C B

 

 

 

EGYSZERŰEN SENKIK VAGYTOK
Petrás J – Bäck Z. – Szíjártó Zs.

Panaszkodni, ahhoz értesz,
Dörgölődsz az ellenséghez.
Fattyúk vagytok mindahányan,
Tüskék a nemzet talpában.

Istentelen lusta csürhe,
Nem magyarnak való egy se!
Beszéltek itt összevissza,
Bolond szavát, bolond issza.

Egyszerűen senkik vagytok!
Egyszerűen senkik vagytok!
Egyszerűen senkik vagytok!

Örülnétek inkább annak,
Hogy a sors így felmagasztalt.
Köszönjétek szerencsétek!
Urak vagytok, nem cselédek!

Őseitek kiharcolták!
Szabad nemzet! Szabad ország!
Hová süllyedt ez az eszme,

Áldozatos, véres teste?

 




Wamp:
D C A D

Verze:
D  F  G  A
D  F  G  A
/ F E C

Refrén:
D  B  F  C  
D  B  F  C  
D  B  F  C  
D  D  D  D/A

Szóló:
D C A D
D C A D

 

 

ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ
Petrás J.- Bäck Z.

Örökkön örökké,
S még egy nappal tovább,
Tartson ez a pillanat,
Álljon meg a világ.
Minden, ami szép most,
Maradjon is az.
Minden kimondott szavunk,   
Maradjon igaz.

Borítson be minket, 
Az idő fátyola,
Ne érjen véget soha,
A legszebb éjszaka.
A valóság most álom,
És az álom valóság.
Egy tündér keze meglökte, 
A vágyak hintáját.    

Már nincsenek kérdések,
S nincsenek válaszok,
Az ismertetlenben nekünk,   
A sors megágyazott.
Egy levél sem rezzen,
Az idő megfagyott,
S a végtelenben elveszünk,
Mint két kis apró pont.

 




Refrén:
G  D C  E
C  G  D E

Wamp:
E

Verze:
E G D E

Szóló:
G  D C  E
C  G  D E

 

KATICABOGÁR
Petrás -Bäck - Szíjártó

Élt egyszer egy katicabogár,
Hétpettyes, ide-oda szállt,
A testvérem tenyerére ült,
De éntőlem messzire repült.

Nem értettem, hogy miért nem szeret,
Irigy voltam, mint sok más gyerek,
Ahogy játszottak a lépcső alatt,
Én elkaptam a kicsi bogarat.

Az öcsém sírt, hogy engedjem el,
De a földre dobtam, és ráléptem.
Ott feküdt szegény, ártatlan,
S már szégyelltem azt, hogy bántottam.

Ha beköszönt a nyár,
És illatos a táj,
Újra visszaszáll,
A katicabogár.
Felkapja a szél,
Érzi azt, hogy él,
Folyton visszatér,
Hogy elvigye a tél.

 



Wamp:
Gm D# Cm D
Gm Cm D# D

Verze:
Gm  Cm7  D#  D

Refrén:
Gm D# Cm D
Gm Cm D# D

Szóló:
Gm D# Cm D
Gm Cm D# D

 

AZ ÉN SZÍVEM AJTAJA
Thököly V. – Petrás J.- Bäck Z.- Bene

Az én szívem ajtajának letörött a sarka,
A széllel bélelt nagyvilág bejár udvarába.
Pedig van gazdája!

Lelkemből varrott ködmönöm, felvettem magamra,
Hogy a szívemnek a tüzét a szél el ne fújja.
Lobogjon a lángja!

Megőrzöm, vigyázom, a kapuját zárom,
Tillárom - sallárom, szép Magyarországom.

Arra kérem, a Jóistent udvarom vigyázza,
És a szívemnek ajtaját tegye a sarkára.
Akassza reája!

Megőrzöm, vigyázom, a kapuját zárom,
Tillárom - sallárom, szép Magyarországom.

Aki szelet vet szívébe, viharrá fog válni,
Aki búzával veti be, kalászt fog aratni.
Azzal fog jóllakni!

Megőrzöm, vigyázom, a kapuját zárom,
Tillárom - sallárom, szép Magyarországom.

 



Verze:
D G D G
D G C D  C  D  C  D
Ref:
G  C  D  G
G  C  D  G
Szóló:
D G D G
D G C D  C  D  C  D

 

 

KÓTYAGOS DAL
Petrás J –  Pacsó P.-  Bäck Z. – Egedy P. 

Általában jól vagyok,
De vannak néha rossz napok,
És nem vagy túl jó tengerész,
Ha a széllel szembe mész.

Na, Ilyenkor a kedvemet,
Csak egy-két feles hozza meg,
Én kerülném a végzetem,
De nincs jobb ötletem.

Mára már nem kell több mélyen szántó gondolat. 
Nem kellenek mézes-mázas, bíztató szavak.  
Most nem finomkodok, nem mérlegelek,
Kiadok magamból mindent, amit csak lehet,
És jól leszek!

Jártam itt, és jártam ott,
Amíg az út el nem fogyott.
De mire jó a józan ész,
Ha nem vagy túl merész.

A magány önző, rossz barát,
És átveri csak önmagát.
Ha szíved, lelked fogva tart,  
A testnek tölts italt.

 




Wamp:
H H H H

Verze:
H H D D
H H D D

Refrén:
F#  H  F#  H
G   D  F#  F#

Szóló:
H  H  H  H
F# H F# H
G   H  G F#

 

 

 

VOLT EZ ROSSZABBUL IS, LESZ MÉG JOBBAN IS
Járossy Jenő – Agyagfalvi Hegyi István

Volt ez rosszabbul is, lesz még jobban is,
Zöldülő vetésben, szól még a haris,
Csendül-pendül még a kasza, lesz majd aratás,
Leszünk mi még vígabban, is kenyeres pajtás.

Sokszor lehullott már, a mi csillagunk,
Sokszor elsirattak, mégis itt vagyunk,
Megtörik majd most is egyszer ez a rút varázs,
Rossz álom lesz csak, az egész kenyeres pajtás.

Koldus szegénységről, ha mesél a szánk,
Nem hiszi el nékünk, majd az unokánk,
Lesz paripánk új dolmányunk, és nagy áldomás,
Leszünk mi még vígabban is, kenyeres pajtás.

 

 

Wamp:
G E G E

Verze:
A A E A
D D G C
F C A D
A A E A

Szóló:
G E G E
G E C D
C E C E
C E C D